HEGYVIDÉKI BEPORZÓ BARÁTAINK

A légy idegesítő, a kullancs betegséget terjeszt, a hangya a konyhában futkos, a moly megeszi a ruhát, a szúnyog, a méh és a darázs szúr, a pók hálót sző és mar, a büdös poloskákról pedig már ne is beszéljünk! Az ízeltlábúak nem örvendenek különösebb népszerűségnek az emberek körében. Ha csak a fenti kellemetlenségekre gondolunk, megalapozottnak tűnhet a néha szinte nevetségességig fokozódó rettegésünk, és akár hisztérikussá is válhatunk, sőt, azzá tehetjük gyermekeinket is – mondja dr. Vásárhelyi Tamás rovarszakértő.

Felsorolásunk azonban a világon élő egymillió különféle rovarból mindössze tucatnyit érintett. A bosszantó fajokon kívül fennmaradó óriási többség ritkán kerül szóba, pedig megérdemli a figyelmet, mert jórészt hasznos fajok alkotják. Például a városban és erdőben elpusztuló állatokat a döglegyek, dögbogarak lárvái takarítják el, és a kutyagumit, vagy a Hegyvidéken egyre gyakoribb vaddisznók ürülékét is egy órán belül megtalálják a ganéjtúrók, majd három-négy óra alatt széthordják, és beássák a földbe. Ahogyan trágyázáskor a gondos kertész. Ugyanígy az erdeinkben elhalt fákat is ízeltlábúak darabolják fel, és teszik a lebontó gombák, baktériumok számára hozzáférhetővé. Hasonló módon tűnik el az őszi avar is.

Az úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatások miatt (is) fontos számunkra a környezetünkben élő rovarok tömege – hívja fel figyelmünket a szakértő. E szolgáltatások sorába tartozik a virágok beporzása is. Erre az egy témakörre – de szélesebb megközelítéssel – fókuszál az önkormányzat Hegyvidéki Zöld Irodája által a Méhbarát Hegyvidék program keretében összeállított új kiadvány. Ennek megalkotásakor egyértelmű szándék volt, hogy a szövegek ne rekedjenek meg a sztereotípiák szintjén, ám ne ostromoljanak tudományos magasságokat sem.

A beporzókat bemutató gyűjtemény a széllel kezdődik, és a tavasszal virágport is fogyasztó kék cinegével ér véget, azaz jócskán túlmutat az ízeltlábúakon. A pillangók, bogarak és társaik között olyan izgalmas fajok is feltűnnek, mint a jól ismert rózsabogarak, amelyek kifejlett rovarként vesznek részt a beporzásban, lárváik pedig a komposztban a növényi hulladékot aprítva hajtanak hasznot.

Ugyanígy több oldalról is hasznosak lehetnek a csípő szúnyogok, amelyeknek vér mellett nektárra is szükségük van a peterakáshoz. A szúnyoglárvák a vízben fejlődnek, ott járulnak hozzá a szerves anyagok lebontásához, miközben maguk is táplálékot biztosítanak a halivadékoknak.

Bár nem szoktuk tudatosítani, de a beporzásnak az ember is haszonélvezője, hiszen minden gyümölcs fejlődése a rovarok segítségével indul. Az asztalunkra kerülő ételekből nemcsak a nyers gyümölcs és zöldség, de például a főzelék, a lekvár és a pálinka is hiányozna beporzók nélkül.

Egy emberöltővel ezelőtt a fővárosban annyi rovar élt, hogy nyári estéken lámpagyújtáskor be kellett zárni az ablakokat, ezzel szemben ma egy hosszabb vidéki autós kirándulás után sem takarják be rovartetemek a rendszámtáblát. Németországban egy kutatás kimutatta, hogy a környezetünkben élő rovarok száma huszonhét év alatt a negyedére csökkent. A váratlanul rossz hír hatására megmozdult az inszektológustársadalom, és az utóbbi években sok hasonló vizsgálati eredmény látott napvilágot.

A múlt hónapban két meghatározó tudományos közlemény is kataklizmaként jellemezte a rovarok – és köztük a legfontosabb beporzócsoport, a méhalkatúak – fogyását. Az okok között a legfontosabbként az élőhelyek fogyását jelölik meg. Második helyen az idegenhonos, invazív fajok terjedése áll. A láthatatlanul mindent elborító invazív fűfélék egyetlen beporzónak sem adnak élelmet, ráadásul az őshonos vadvirágokat is kiszorítják rétjeinkről. Csak harmadik ok a rovarölő szerek nagyüzemi és kiskerti kártétele.

Végezetül, hozzánk hasonlóan, a rovarok is tehetetlenül állnak a globális felmelegedés hatásaival szemben. Ma sok virág korábban nyílik, mint néhány évtizede. Ilyenkor még kevés korai rovar repked, így esetleg lekésik az évmilliók óta megszokott tápnövényeiket – amelyek talán megporozatlanul hervadnak el.

Az élelmiszereken túl is hat ránk a rovarok és általában az élő természet jelenléte. Ennek leírására alkotta meg egy amerikai tudós a biofília kifejezést. Ez a jelenség eleinknek evolúciós előnyt jelentett, de ma is hat! Például virággal fejezzük ki szeretetünket, hálánkat, tiszteletünket. A környezetünkben lévő élőlények – akár egy cserepes kaktusz is – jótékonyan hozzájárulnak a közérzetünkhöz. Kutatások igazolták, hogy a kórházakban a kertre néző ágyakon gyorsabban gyógyulnak a betegek.

A városi környezetben is megélhető természetközelség öröméhez egy ajándékba kapott cserepes virágra szálló rovar is hozzájárulhat! És ha sok lesz a beporzó, akkor erősödik az énekesmadár-populáció is, több lesz a rovarevő denevér és sün, amit minden hegyvidéki örömmel üdvözöl.

Az önkormányzat honlapjáról (www.hegyvidek.hu) letölthető Beporzó barátaink című kiadvány végén ötleteket találunk arra, hogy mi mivel járulhatunk hozzá a rovartársadalom gyarapodásához. Akár egy átlagos városi kert is váratlanul nagy mértékben képes növelni a rovarok számát és változatosságát. Fokozottan igaz ez, ha a beporzók igényeire tekintettel sokféle virággal ültetjük be, vegyszerek mellőzésével és ritkább fűnyírással gondozzuk a kertünket. Ugyanígy jótékonyan hat a rovarhotelek és rovarbölcsők építése, amihez még kert sem kell, hiszen egy emeleti ablakba helyezve is kifogástalanul „működnek”.

Ezekből a példákból is látszik – foglalja össze a kiadvány küldetését dr. Vásárhelyi Tamás –, hogy a helyzetet nem a nagyüzemi mezőgazdaságnak, vagy a környezetvédőknek kell megoldaniuk. Itt, helyben a kerületi lakosok már egy kis odafigyeléssel is számottevően javítani tudják a rovarok életfeltételeit.

B. I.

Eredeti cikk:

https://www.hegyvidekujsag.hu/archivum/archivum-2021-marcius-2/hegyvideki-beporzo