HARMINCÉVES A SAS-HEGY VÉDŐ EGYESÜLET

Kugler-Bedő Imolát a Sas-hegy Védő Egyesület évfordulós kiadványa úgy jellemzi, mint a friss erőt, az új nemzedék képviselőjét, akinek a lakókörnyezete természeti értékei olyannyira szívügyévé váltak, hogy családanyaként gyermekeiből is természetvédőt nevel. A leírás – legalábbis a friss erőre vonatkozó része – már az első találkozás előtt bizonyítást nyert: egy félmaraton és a mindennapi „óvodajárat” között találtunk alkalmas időt a beszélgetésre.

• A sas-hegyi bozótos harminc évvel ezelőtti dzsungelharcos kislánya ma már a dzsungeléért harcol?
• Nincs már benne harc, küzdés… Az egy kedvelt játékunk volt gyerekként a társaimmal a vadregényes és rendezetlen hegyoldalon. A Sas-hegy Védő Egyesület megalakulása idején volt még harc, de mára ez inkább a jó alapokra történő építkezéssé szelídült.
• Belenőtt a civil természetvédelem feladatába, vagy saját indíttatásból vállalta a küldetést?
• Szüleim alapító tagok voltak, ezt a mintát kaptam. A Sas-hegy Védő Egyesület célja a hegy természeti adottságait, élőlényeit, páratlan élőhelyeit védeni, és minél több fát ültetni. Ez messze több, mint a Sasliget gondozása. Aztán amikor gyerekeim lettek, állandóan kint voltunk a hegyen. Foglalkoztatott, hogyan lehetne megszerettetni a területet a környékbéliekkel. Szerveztünk fülemülefülelést, madárodú-kihelyezést, családi sportnapot. Ez már a saját érintettségem az ügyben.
• Ha ez egy hivatalos természetvédelmi terület, miért nem elég az anyagi forrásokkal és szakértelemmel is rendelkező szakhatóságokra bízni a természetvédelmet?
• Nem mindig volt ez védett terület. Először a Sas-hegy Védő Egyesület ismerte fel a fontosságát, és küzdött azért, hogy jogi védelem alá kerüljön. Ha a harminc évvel ezelőtti beépítési tervek megvalósulnak, akkor az nemcsak a környékbéliek életminőségét rontotta volna, és a mai védett területet érinti, hanem a tovaterjedő hatások miatt a hegy felső részét is degradálja. A fokozottan védett természetvédelmi terület alatt egy védett pufferzónát jelöltek ki, így lehetett elérni, hogy ne lehessen gépi munkát végezni, felparcellázni, beépíteni. Éghajlati szempontból molyhostölgy-erdőnek kellene lenni itt, ahol most bozótos, erdős, elhanyagoltnak tűnő területek vannak. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, a DINPI munkatársai az élőhelyek rehabilitációját az „Élettel teli tölgyesekért” (Life4Oak Forests) keretében valósítják meg. A mai munka gyümölcsét azonban a gyerekeink élvezik majd – száz év múlva.

• Miután a terület már rendezett helyzetű, ma hol a helye, mi a szerepe a lakosság kezdeményezésének?
• A mi feladatunk civilként a figyelem felkeltése és fenntartása. Összekötő kapocs vagyunk a hivatásos természetvédők és a lakók között. Emellett közösséget építünk. A DINPI szakmaisága mellett mi segítünk kipótolni az éppen hiányzó erőforrásokat, például oly módon, hogy fát ültetünk, vagy ha jelzik, hogy szemetes az erdő, akkor takarítást szervezünk. Arra is volt példa, hogy az egyik tagunk vett észre egy eldobott csikk okozta tüzet az erdőben, így gyorsan megkezdődhetett az oltás.
• Egy nonprofit kezdeményezés nem éli meg a harmincadik születésnapját, ha nincsenek sikerei. Ön melyik diadalt érzi a legszemélyesebbnek?
• Annak örülök a legjobban, hogy nem nyitották egybe a Dayka Gábor utcát. Az eredeti tervek szerint ötven-hatvan fa kivágásával összeköttetés nyílt volna a Hegyalja és a Budaörsi út között. A nagy átmenő forgalom komoly környezetterhelést okozna. A korábbi helyzet fenntartásával létrejöhetett a Sasliget, amely létével azóta is védi a hegyet a forgalomtól. Az elmúlt időszakból a Márton-napi lampionos felvonulás a legnagyobb büszkeségem, mert annak családommal együtt mi vagyunk az ötletgazdái. Az idén hetedszer szervezzük meg, november 13-án délután öt órakor lesz. Mindenkit szeretettel várunk az Őrség utcai cseppfordulónál. Énekszóval, lámpásokkal végigvonulunk a hegyoldalon, a séta végén, tábortűz mellett, Róka Szabolcs mesemondó várja a gyerekeket, ő vezeti – és változatos hangszereken kíséri – a szombathelyi születésű szent életét ismertető Márton-játékot.

• Mi a legjobb ma a hegyben?
• Az, hogy a négy évszak színvilágában gyönyörködhetünk, madárcsicsergést hallgathatunk, egyre népesebb költési hullámot figyelhetünk meg tavasszal, mindeközben a nagyváros közepén csend és nyugalom van. Mindig jó a levegő, mert a budai szélcsatornában helyezkedik el.
• Mi a közeljövő legfontosabb feladata?
• Rengeteg ötletünk van, így sok a feladat is. Őszi kertészeti munkálatokat végzünk, invazív fákat, például japán keserűfüvet, bálványfát irtunk. Egy csúnya betontámfalat is szeretnénk valahogy rendbe hozni, de az még maradjon titok, hogyan. Egy ilyen egyedülállóan patinás egyesületként feladatunknak érezzük a harminc év tapasztalatának átadását, megosztását. Pikniket szerveznénk a tágabb környék hasonló kezdeményezőinek részvételével, amin kötetlen beszélgetésekben közösen tudnánk gondolatokat, működő megoldásokat cserélni.
• Van, ami aggasztja?
• Kutyabarát vagyok, nekem is voltak kutyáim, talán épp ezért értetlenül állok a rengeteg hátrahagyott ürülék problémájával szemben. Pályáztunk és nyertünk speciális kukákat, ennek ellenére – tisztelet a kivételnek – sokan nem használják ezeket. Hasonlóan felfoghatatlan dolog a szemetelés, amikor egy jó hangulatú szabadtéri étkezés után hátramarad a hulladék. Ugyanannyi fáradtságba kerülne visszapakolni a hátizsákba, és elvinni a következő szemetesig.
• Mit szeretne viszontlátni a Sas-hegy Védő Egyesület hatvanéves jubileumi kiadványában?
• Szeretném, ha a mai tagok mind ott lennének, és a képeken újakat is felfedezhetnék. Jó lenne látni a pici tölgyeket, amiket ültettünk, amint már árnyat adó, fiatal fák. Örülni annak, hogy a környékbeliek és az erre járók szívesen vannak itt, élvezik a terület értékeit. Úgy érzem, most jó a helyzet, ez maradjon is így. Maradjon és erősödjék a tisztelet e zsebkendőnyi terület iránt!