Terem a padlizsán a terápiás kertben

A Hegyvidéki Önkormányzat Zöld Irodája által vezetett nemzetközi URBACT Zöld Környezet és Egészség program azt vizsgálja, hogy a városi zöldterületek megfelelő kialakításával és menedzselésével hogyan javítható a városlakók fizikai és mentális egészsége. Egy jó gyakorlat erre a Szent János Kórház Pszichiátriai Osztályának terápiás kertje, melynek feladata nem elsődlegesen a termelés, hanem a betegek gyógyulásának elősegítése.

Erről beszélgettünk dr. Kapócs Gáborral, a részleg orvosával, aki a kert ötletgazdája.

Kezdjük talán ott, hogy mi a kapcsolat az orvoslás és a kertművelés között?

- A kapcsolat nagyon szoros. Már a középkori kolostorokban is voltak kertek, amelyek a gyógynövénytermelés mellett az ispotályban ápolt betegeket is szolgálták. Ültettek gyógyító kerteket azóta is, de főleg Európa északi részén - hozzánk nem jutottak el, egészen az utóbbi időkig. Mintegy száz éve - főleg Amerikában - elkezdték tudományosan is kutatni, hogy miért gyógyul gyorsabban azon betegek sebe, akiknek az ablaka széles tájra, vagy akár csak egy fa lombjára néz, azokhoz képest, akik a szomszéd tűzfalat látták. Az eredmények gyorsan igazolták azt, amit mindannyian érzünk, hogy a természet közelsége, látványa, érintése mindannyiunkat megnyugtat és ez az állapot a legtöbb betegségre, köztük különösen is a lelki betegségekre, pozitív hatást gyakorol.

Ez a jótékony hatás érzékelhető itt, a Szent János Kórházban is?

- Nemcsak, hogy érzékelhető, hanem teljesen egyértelmű. Csak látni kell a nappali kórház vendégeit, akik közösen dolgoznak a kertben, napsütésben, szemerkélő esőben egyaránt. A gyógyító intézmény épületének falai közül kiszabadulva valódi tágasságot élnek meg, miközben fizikai munkát végeznek, ültetnek, öntöznek. És együtt fogyasztják el a leszüretelet termést is, olykor csak egy meleg gyógytea formájában, vagy közösen főzve meg a megtermelt zöldségeket. A közösségben végzett munkában mindenki megtalálja a feladatát, így a sikereket is közösen éli meg a csoport. Ezt nem kell kutatni vagy bizonygatni, ez nyilvánvaló.

- Vannak esetleg különleges gyógyulások is?

- Volt olyan vendégünk, aki a kerti munkában is nagyon lassan oldódott, de hónapok után olyan váratlan javulást tapasztaltunk, ami még a közvetlen családtagjait is meglepte. Más vendégeink is eszembe jutnak, akik a kertben végzett munkán keresztül tudtak ismét csatlakozni a közösséghez és ez adott lökést a gyógyulásukban. Azt tapasztaljuk, hogy minél jobban eltávolodik egy páciens állapota az egyensúlytól, annál nagyobb mértékű hatást lehet elérni a terápiás kerttel.

- Ezek szerint lehet jobb vagy rosszabb egy kert a gyógyhatás szempontjából?

- Olyannyira, hogy amerikai orvosok és tájépítők kimérték, hogy mely kertek láttán tapasztalhatók a legkedvezőbb testi tünetek. Arra jutottak, hogy a facsoportokkal tarkított füves puszták képe nyugtatja meg legjobban az embert. Az evolúciós pszichológia szerint ennek az az oka, hogy a tágas pusztaságon messziről felfedezhető a veszély és a ligetes facsoportok menekülési esélyt is kínálnak. Valószínűleg őseink ilyen helyen érezték biztonságban magukat, és ezt az örökséget azóta is hordozzuk.

- Akkor egészségmegőrzési szempontból nekünk is az alföldi rónaságon kéne élnünk?

- Az biztos, hogy mai városaink túl sok káros stresszel terhelik szervezetünket. Ez a hatás mérsékelhető volna az épített környezet és a természeti környezet megfelelő arányának fenntartásával. Ilyen településeken mi is - akik egészségesnek gondoljuk magunkat – kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak lennénk és könnyebben vennénk a mindannyiunk életében elkerülhetetlenül bekövetkező magánéleti, munkahelyi kríziseket és válsághelyzeteket. De az is bizonyított tény, hogy a lakószobában, irodában elhelyezett egyetlen cserép zöld növény vagy akár már egy tájkép is pozitív hatást vált ki.

- Beszéljünk egy kicsit a Szent János Kórház gyógyító kertjéről.

- Ezt a kertet a zöldségdobozairól ismert Zsámboki Biokert bőkezű tárgyi és szakmai segítségével hoztuk létre két éve. A magaságyások kialakításának költségén felül hatalmas segítséget jelentett, hogy a biokert egyik tulajdonosa egy éven át minden héten itt töltött egy napot és szakmai tanácsaival segített minket. Amióta nem jön, méginkább látjuk, hogy milyen fontos volt ez a szakértelem. De még ha küzdünk is néha a termesztés egyes mozzanataival, a kert tökéletesen betölti szerepét a nappali kórház vendégei szempontjából.

- Mi lehet a fejlődés következő lépése?

- A Szent János Kórház pavilonrendszerének köszönhetően kiterjedt zöldterületek húzódnak az épületek között. A terápiás kertben megismert biogazdálkodás szemléletét ki lehetne terjeszteni az egész parkrendszerre. Ezen kívül át lehetne gondolni a zöldfelületek fejlesztési lehetőségét gyógyítási szempontból. Könnyen lehet, hogy kis ráfordítással fokozhatnánk a zöld környezet gyógyító képességét, ami nemcsak betegeink, hanem az itt dolgozók és a látogatók szempontjából is fontos lenne. A fenntarthatóság érdekében olyan kertrészeket lehetne kialakítani, amelyek kevés, lehetőleg kézi erővel végezhető munkával is jó szinten karbantarthatók. Így kiküszöbölhető lenne a zajhatás, amit a rendszeres fűnyírások, lombfúvások okoznak – egy egészségügyi intézményben ezek a kert jótékony hatásával éppen ellenétes következményűek. Ha még tovább gondolkozunk, akkor odukkal és kerti tavakkal vonzó környezetet teremthetnénk az eddiginél is több madárnak, amelyek egyrészt ritkítanák a betegeket zavaró szúnyogokat, másrészt csiripelésükkel, látványukkal fokoznák a természetesség érzését. De ugyanígy gondolhatunk a méhekre, pillangókra és más beporzó rovarokra is.

A kórház adottságaiból adódóan a területet ideális természeti környezetté lehetne fejleszteni, s ennek felbecsülhetetlen hatása lenne betegeink testi-lelki gyógyulása és minden erre járó ember közérzete szempontjából is!

(Megjelent a Hegyvidéki Újságban 2020 októberében, szerző: Barta István)