Főleg kisgyermekes családok jelentkeztek a Hegyvidéki Zöld Iroda és a Magyar Madártani Egyesület által közösen szervezett nyilvános madárodú-bemutatóra. A Mátyás király útról induló kellemes sétán az első feladat a kincseket rejtő helyek megtalálása volt. Az ornitológusok általában azért helyeznek ki mesterséges költőodúkat, hogy a természetes üregeket pótolják, itt azonban inkább bemutatási céllal telepítettek sok, elsősorban 32 milliméter átmérőjű berepülőnyílással ellátott, „B” típusú odút – mesélte Lendvai Csaba, a Magyar Madártani Egyesület Budapesti Helyi Csoportjának titkára.

A gyerekek tátott szájjal figyelték, ahogy Sarlós Dávid madarász egy lovagi fegyvernek is beillő teleszkópos rúddal óvatosan leemelte a dobozokat a magasból. Nem is lehetett volna szerencsésebben megrendezni ezt a programot, sorban érkeztek az élményteli meglepetések. Az első odú lakatlan volt, de egy csuszkapár korábbi fészkelésének félreérthetetlen jeleit mutatta, ugyanis a berepülőnyílás gondosan be volt szűkítve sárral. Így a tojásokhoz, fiókákhoz csak a madár méreténél kisebb fészekrablók képesek hozzáférni, azokkal viszont el tudnak bánni a szülők.

A táplálékban gazdag erdőrészben a következő odú apró tojásokat rejtett, amelyek színes – valószínűleg a kirándulók pulóvereiből származó – szöszök beépítésével készült, puha fészekben lapultak. A kotló szülő a leemelés pillanatában elrepült, de a közeli ágakon ugrálva figyelte az eseményeket. A madarászok megnyugtattak mindenkit: az átvizsgált fészekhez szinte azonnal visszatérnek a madarak, amint az a helyére kerül.

A következő odúk különböző méretű szén- és kékcinkefiókákat rejtettek. Az évnek ebben az időszakában lehetetlen megmondani, hogy a fészekalj első vagy második költés, esetleg egy család elvesztése miatti pótköltés. Így aztán az egészen pici, néhány napos szárnyasok mellett a kirepülés előtt álló, bátor és nyugtalan, háromhetes madarakat is láthattunk. Utóbbiak között volt olyan is, amelyik megpróbált meglógni a kíváncsi tekintetek elől, de a szakemberek finoman visszatessékelték a biztonságot adó családi körbe.

Vegyes érzelmeket váltott ki az az odú, amelyből egy jóllakott erdei sikló nézett vissza a váratlan vendégekre. A ritka és védett hüllő alkalmi fészekrabló, és ha már szerencsésen végződött a vadászata, akkor akár egy hétig is az odú védelmében marad emészteni. A harapós jószág hírében álló kígyó szépen fejlett példánya most sem akart távozni.

A leemelt odúk között voltak nagyobb méretűek is, ezek főleg seregélyeknek, vagy akár kuvikoknak adhatnak otthont, de az idén üresen maradtak. Viszont kiderült, hogy a nálunk kikelő seregélyek nem esznek a szőlőnkből, mert addigra nagy csapatokba verődve délre költöznek. A gazdáknak fejfájást okozó, falánk madarak északról érkeznek hozzánk a szüret előtti időszakban.

Velük most nem találkoztunk, ahogy az örvös galambok költésére is csak egy tojáshéj utalt. Egy üresnek tetsző odúban azonban, a fészekanyagba rejtve, apró tojások bújtak meg. A három tojást gondosan betakarták a szülők, és még továbbiakat is leraknak, mielőtt kezdődik a költés. Egy-egy széncinkefészekben akár 10-12 fióka is felnőhet, a kékcinkéknél pedig még ennél is népesebbek a fészekaljak. A létszámellenőrzés azonban nem is olyan egyszerű feladat, hiszen a madárkák akár több „rétegben” is lehetnek, egymást eltakarva. A legnépesebb fészekalj, amit láttunk, nyolc pelyhes cinegét számlált.

A kirándulás végén többen is érdeklődtek, mikor és hol lehet részt venni hasonló bemutatókon. A két madarász elmondta, hogy a fővárosban található mintegy 1500 odút minden évben legalább egyszer ellenőrzik, és a Magyar Madártani Egyesület honlapján (mme.hu) hirdetik meg a nyilvános programokat.

B. I.

Forrás: https://www.hegyvidekujsag.hu/otthon-kornyezet/fiokadomping-hegyvideki