Tölgy

- Csertölgy (Quercus cerris):

Balkán-kis-ázsiai faj, amely nálunk az egykor nagy kiterjedésű kocsányos tölgyes ligeterdők, gyöngyvirágos tölgyesek háttérbe szorulása óta a második legelterjedtebb tölgy faj. A „cseres tölgyesekben” kocsánytalan tölggyel (Qu. petraea) és magas kőrissel (Fraxinus excelsior) formál erdőségeket, de a molyhos tölgy, virágos kőris (Qu. pubescens, Fraxinus ornus) uralta bokorerdőkben, szálerdőkben is meg-megjelenik.

Könnyű felismerni, mert levél-karéjai nem ívesek, hanem háromszög alakúak vagy fog-szerűek (fiatal növényeken olykor mélyen szeldeltek), rügyeit szálkaszerű fellevelek veszik körül, a makk kupacspikkelyei hosszúkásak, ár alakúak. Törzse is sajátos, a kéregbordák magasak, kemények, a bordák közti új növedék feltűnően narancsszínű.

A cser nálunk mindent kibír: a szárazságot, hideget, a viharos szeleket. Levelei ősszel megsárgulnak, megbarnulnak, de a lomb nagy része gyakran tavaszig is a fán marad. Így a lombjukat vesztett többi fa között sajátos színfoltot ad: telíti a téli hónapokra jellemző, ”kiüresedő” lombkoronaszintet (ilyen lombtartó tulajdonság a hazai tölgyek között csak a molyhos tölgynél tapasztalható).

Ültetés után a fiatal csemeték, suhángok könnyen megerednek, gyorsan nőnek, így az eredetileg 1,5 m-es fácskák pár év alatt a 6 métert is elérik.

Ültessünk minél több csert! A faj bőtermő, rendszeresen, akár évenként is terem, valósággal csábítja a mókusokat, a kert más makk-fogyasztó állatait, köztük a díszes mátyásmadarat.

Szükséges ültetéstávolság fától, kerítéstől, épülettől 8m > 6m. Távolság 3-as kötésben való ültetéshez 5m.

- Molyhos tölgy (Quercus pubescens):

A molyhos tölgy a hazai tölgy fajok között a legkisebb termetű (10–15, ritkán 20 m) és a legkisebb levelű. Rövid, 1–2 cm-es levélnyéllel együtt 9–14 cm-es, szép, szabályosan karéjos, esetenként kissé fodros élű is. Könnyen felismerhető pelyhes-molyhos hajtásairól, levelei szürkés, molyhos alsó oldaláról, és a kifejlett fák jellegzetes, tapintásra morzsolódó kérgéről. Makkjai kicsik, rövid száron “ülők”, világos, pelyhes kupacsúak. Levelei ősszel megsárgulnak, majd megbarnulva a vesszőkön telelnek, és csak tavasz felé hullanak le, így a téli hónapokra ”kiüresedő” lombkoronájú fák között sajátos színfoltot adnak (e tulajdonságban hasonlítanak a cserhez).

A molyhos tölgy Európa déli, nyugati és délkeleti részén, valamint a Közel-Keleten, Kis- és Nyugat-Ázsiában elterjedt faj. A többi közép-európai tölgy fajhoz képest kis termetű, így nálunk főleg a dombok szárazabb felső részein, illetve délies lejtőkön jelenik meg. Kocsánytalan tölggyel (Quercus petraea), virágos kőrissel (Fraxinus ornus) alacsony szálerdőket, a meredek, és főleg dolomit alkotta lejtőkön pedig alacsony, néhány méter magas karsztbokorerdőket formál. Száraz oldalakon a molyhos tölgy szép társuló faja a kisebb fává is megnövő cserszömörce (Cotinus coggygria) és a sárga, babra emlékeztető virágú pukkanó dudafürt (Colutea arborescens), erdőfoltjait színgazdag sziklai növénytársulások kísérik.

A fiatal csemeték, suhángok kezdeti gondoskodás, alkalmi öntözés ((szárazabb időjáráskor néha egy vödörnyi) nyomán gyorsan megnőnek, így az eredetileg 1,5 m-es fácskák 4–5 év alatt akár a 3–4 m-t is elérik.

Ültessünk minél több tölgyet! Akárcsak a kocsánytalan- és a kocsányos tölgy, a molyhos tölgy sem minden évben terem, de ha terem is, csak ritkán bőven. A makkot szeretik a madarak és a mókusok is, akárcsak a kert más makk-fogyasztó állatai. A széthordott makkokkal a gyorsan terjedő, ún. „gyomfák” helyett az őshonos, erdei fajok, ezzel a növényzet természetszerű újraépülését, regenerálódását segítjük.

Szükséges ültetés távolság fától, kerítéstől, épülettől 6m > 4m. Távolság 3-as kötésben való ültetéshez 4-3m.

- Kocsányos tölgy (Quercus robur):

Európa (és a világ!) legnagyobb elterjedési területű tölgy faja, amely az Atlanti-óceán mentén É-Spanyolországtól Skóciáig, kelet felé az Urálig, a Kaszpi-tengerig, Kis-Ázsián át a Kaukázusig terjed, így areája kelet–nyugati irányban 2400 km-t fog át. A Kárpát-medencében főleg a síkságon (volt) honos – a hegyvidékeken 600 méterig terjed. Legszebb állományai valamikor folyóink árterein voltak, ahol szigetszerűen láthatjuk őket ma is. Ezek az időnként víz alá kerülő ligeterdők („mocsári tölgyesek”). Az el nem árasztott, magasabb fekvésű területeken a kocsányos tölgy az ún. gyöngyvirágos tölgyeseket formálta. A folyószabályozások és a földművelés, legeltetés nyomán az egykori óriási kiterjedésű ligeterdők mára eltűntek, de maradványaik ma is lenyűgözőek.

Társuló faja a vénic szil (Ulmus laevis), a folyammenti (vagy pannon) kőris (Fraxinus angustifolia subsp. danubialis), kétféle nyár (Populus alba, P. nigra) és többféle fűz (Salix alba, S. amygdaloides, S. caprea). Erdeiben az alsó lombkoronaszintben virul a zselnice vagy májusfa (Prunus padus), magasra kapaszkodik benne a vadszőlő (Vitis vinifera subsp. sylvestris), és a sör-iparban oly kedvelt – itt őshonos – komló (Humulus lupulus).

Nagy termetű, megszokottan 25–35 méteres, de magasabb fává is megnőhet; a legnagyobb fák Ny-Európában elérhetik a 12,3 méteres körméretet, és Európa faóriásai közé tartoznak. Levelei rövid nyelűek, „ülők”, a levéllemez a felső harmadában a legszélesebb, szabályosan, lekerekedően karéjos, a színi oldalon sötét- vagy hamvas zöld, a fonákon világos- vagy hamvas szürke. A makkok 5–13 cm hosszú száron, “kocsányon” fejlődnek, elérik akár a 4–5 cm-t. A fák törzse magas bordájú, tapintásra kemény. Télen is könnyű felismerni viaszosan világos vesszeiről, s a földön, kocsánnyal együtt heverő kupacsairól.

A fiatal csemeték, suhángok kerti talajban a kezdeti gondoskodás, gyakori öntözés (első félévben hetente egy vödörnyi) nyomán gyorsan nőnek, így az eredetileg 1,5 m-es fácskák 4–5 év alatt akar az 5 m-t is elérhetik.

Ültessünk minél több tölgyet! Akárcsak a kocsánytalan tölgy, ez a faj sem minden évben terem. A makkokat szeretik a madarak a és a mókusok is, akár a kert más makk-fogyasztó állatai. A széthordott makkokkal a gyorsan terjedő, ún. „gyomfák” helyett az őshonos erdei fajok, ezzel a növényzet természetszerű újraépülését, regenerálódását segítjük.

Szükséges ültetés távolság fától, kerítéstől, épülettől 10m > 6m. Távolság 3-as kötésben való ültetéshez 5m.

- Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea):

Egész Európa, Kis- és -Nyugat-Ázsia egy részén is széles körben elterjedt tölgyfaj. Cserrel, magas kőrissel (Qu. cerris, Fraxinus excelsior) társulva az egykor nagy kiterjedésű kocsányos tölgyes ligeterdők, gyöngyvirágos tölgyesek háttérbe szorulása óta a legelterjedtebb cseres-tölgyesek egyik fő társulás-formáló fafaja. Szárazságnak kitett vízvesztő oldalakon molyhos tölggyel és virágos kőrissel (Qu. pubescens, Fraxinus ornus), míg vízgyűjtő-vízbefogadó, hűvösebb, északias hajlatokban, völgyekben gyertyánnal (Carpinus betulus), magas kőrissel és madárcseresznyével (Prunus avium) a gyertyános tölgyesek egyik fő formálója. Száraz helyen, tehát molyhos tölggyel és virágos kőrissel, míg hűvösebb, nedvesebb talajú északias kitettségű helyeken (akár bérházak árnyékában is) gyertyánnal társítva ültethető.

A többi hazai tölgy között könnyen felismerhető ívesen karéjos levélszéleiről, 1–2 cm hosszú levélnyeléről, lekerekedő levélválláról, fényes levélfelszínéről és a levél középerének sárgás árnyalatáról, a termő fák rövid kocsányú (ülő) makkjairól. Törzse nem feltűnően magas bordájú, tapintásra kemény.

A kocsánytalan tölgy jól bírja a szárazságot és az esőktől áztatott nedves talajt is. Levelei ősszel sárgába hajlanak és lehullanak.

A fiatal csemeték, suhángok ültetés után könnyen erednek, és kezdeti gondoskodás, alkalmi öntözés (szárazabb időjáráskor néha egy vödörnyi) nyomán gyorsan nőnek, így az eredetileg 1,5 m-es fácskák 4–5 év alatt akár az 5–6 m-t is elérik.

Ültessünk minél több tölgyet! A kocsánytalan tölgy nem minden évben terem, de akkor bőven ontja terméseit. A makkokat könnyen széthordják a díszes mátyásmadarak, kedvelik a mókusok, szintúgy a kert más makk-fogyasztó állatai. A széthordott makkokkal az ún. gyomfák helyett az őshonos erdő fajait terjesztjük!