Kőris

- Virágos kőris (Fraxinus ornus):

Déli faj, amely elsősorban a Balkánon és a délkelet-mediterrán területeken honos, majd nálunk éri el összefüggő elterjedése északi határát. Európa kőrisei közül ez az egyetlen faj, amely a fejlődő (idei, új) hajtások csúcsán hozza virágzatait, és amely kis termete (10–15, ritkán 20 m) miatt a gyorsan száradó, főleg sziklás talajon kialakult alacsony erdők alkotóeleme. Leginkább a molyhostölgyes szálerdőkben és a bokorerdőkben nő fává, a cseresekben, gyertyános-tölgyesekben sokszor tömeges, magoncai több méter magasra is megnőnek, de a korona-szintig nem jutnak el.

A virágos kőris törzse feltűnően világosszürke, idős korában is sima, rügyei feltűnően világos szürkék. Levelei többnyire 7-levélkések, a levélkék nyelesek, a virágzat 15 cm hosszú, sokvirágú, illatos – sokszor több csúcsrügyből fejlődve a hajtásvégeken több is egyszerre nyílva – akár a 30–40 cm-es átmérővel, különösen látványosak. A virágcimpák csaknem az alapig hasadtak, szinte különálló szirmoknak látszanak. Őszi lombszíne bordó árnyalatú, a legtöbb fánál látványos.

Fiatal fát, suhángot érdemes ültetni, mert ezek gyorsan fejlődnek, és néhány év alatt utólérik az idősebb, előnevelt (földlabdás) fákat. Száraz helyen, öntözés nélkül is megmarad, de általános szabályként, telepítés után a mérsékelt öntözés (szárazabb idő esetén néha egy vödörnyi) hasznos és ajánlatos.

A virágos kőris nem kér sok segítséget, ahol egyszer jelen van, szél fújta terméseivel szélesebb körben is megtelepszik. Napfényt sugárzó világos törzsével, illatos májusi virágözönével az egyik legszebb diszfája lehet kertünknek – ráadásul annál szebb, minél kevesebb gondozást kap.

Szükséges ültetési távolság fától, kerítéstől, épülettől 6m > 5m. Távolság 3-as kötésben való ültetéshez 4-3 m.

- Magas kőris (Fraxinus excelsior):

Európai, széles körben elterjedt faj, amely a Brit-szigetektől, Dél-Skandináviáig, Kelet-Európáig, délkeleti irányban a mediterrán térség határán egészen az Elbursz-hegységig terjed. Az előző évi vesszőkön tél végén, kora tavasszal nyíló kőrisek közül két faj él nálunk: a fekete rügyű magas kőris és a barna rügyű folyammenti vagy pannon kőris (F. angustifolia var. danubialis). A magas kőris kéregbordái laposabb hátúak, simább összhatásúak, kevesebb (7–9, nem 7–13) levélkéjűek, fonákukon az erek mentén kissé pelyhesek (nem kopaszak, fényesek), a lependékes makkocskák ék-, nem kerekded vállúak.

A magas kőris a juharokkal együtt az erdő terjedésének egyik úttörő faja, termése a szél útján könnyen terjed. Lombja ősszel a fagyokig zöld marad, de fái az első dér nyomán akár egy éjszaka során teljesen lekopaszodnak. A magas kőris nálunk a ligeterdőktől a molyhostölgyes szálerdőkig terjed, azaz nagy az élettani tűrőképessége. A természetben a cseresekben és a gyertyános tölgyesekben van otthon igazán.

Fiatal fát, suhángot érdemes ültetni, mert gyorsan fejlődik, akár évi 1 m-es növekedés is elérhető. Szárazabb és üde talajon egyaránt jól megmarad, gyertyánnal, madárcseresznyével társítva kertünk egy részét kis élő erdőfolttá alakíthatjuk – a kőris védi és “hajtja” majd felfelé a többi fajt.

A magas kőris nem kér sok segítséget, ahol egyszer jelen van, szélfújta terméseivel szélesebb körben is megtelepszik. Koronája gyorsan a magasba szökik, és védelmében telepszik, gazdagodik tovább a természet-közeli erdő.

Szükséges ültetési távolság fától, kerítéstől, épülettől 10m > 8m. Távolság 3-as kötésben való ültetéshez 5-4 m.

Képek forrása: Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány archívuma

- Pannon kőris (Fraxinus angustifolia f./var. danubialis):